Óvodásként az altemplomba jártam gyermek istentiszteletre Frici nénihez. Lelkészváltás után a Külső-kelenföldi gyülekezetbe ment a család. Ott konfirmáltunk az öcsémmel 1960 május 29-én. Azt az igét kaptuk mind a ketten, hogy: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek.” 1Kor. 16,13
Később a család visszatért Kelenföldre édesapám vezetésével. 1994-ben pótpresbiterré választottak, majd presbiterré, ahol több megbízást is betöltöttem. 2014-ben úrvacsora alatt Isten megszólított s megtértem. Ezt az igét kaptam: „Ne félj mert megváltottalak, neveden hívtalak, te az enyém vagy.” Ézs. 43,1 Azóta is a feleségemmel szorgalmasan járunk az igei alkalmakra, presbiteri összejövetelekre.
A család régi hitvallása: „De én és a házam népe az Urat szolgáljuk.” Józs. 24,15