A múlt évszázad közepén, 1949-ben születtem egy dunántúli kisvárosban, Tapolcán lelkészcsaládban. Így őszülő fejjel, 77 eltelt esztendőre visszatekintve egy bibliai verssel tudom összefoglalni élet utamat: Hatalmas dolgokat tett velünk az Úr, ezért örvendezünk! Zsolt 126,3

Vegyészmérnökként végig az építőanyag iparban dolgoztam. Egy hívő feleséggel ajándékozott meg az Úr, 3 gyermekünk és 7 unokánk van. Hálás szívvel és örömmel mondhatom Józsué szavaival: Én és azén házam népe az Úrnak szolgálunk.

A kommunista rendszerben szűkös anyagi és hitet, vallásgyakorlást ugyancsak kipróbáló környezetben nőttünk fel. Megtanultunk szűkölködni, beosztani, örülni és hálásnak lenni a kevésnek is. de hiányt semmiben nem szenvedtünk. Hála az imádságos, bibliás, lelki melegséget biztosító szülői fészeknek, kora ifjú korom óta tudom, hogy érdemes volt hátratételt szenvedni, kárnak és szemétnek ítélni minden világi csábítást, rangot, és kitartani Jézus Krisztus mellett. Átéltem, megtapasztaltam, hogy mindenem, amim van, az Úrtól kaptam sáfárkodásra: szeretteim, időm, anyagi javaim, képességeim. Kaptam ezeket ajándékba egy időre Attól, aki megkeresett, elhívott, és kereszthalálával engem is megváltott. Amióta ebbe a megváltottak seregébe tartozom, számomra kiváltságos örömet jelent az Úrért végzett szolgálat.

Minden gyülekezetbe, ahol eddig lakóhelyeink voltak (Tapolca, Bia, Rákospalota) igyekeztünk a leghamarabb beépülni és beállni a szolgálatokba. Így tettük ezt 1991-ben itt Kelenföldön is, ahol a gyülekezetnek 35 éve vagyunk tagjai, és kezdettől fogva presbitere is. Próbáltam aktívan kivenni a részem a parókia, az óvoda, az altemplom újjáépítésében és nagy örömömre szolgált, hogy számos alkalommal igével is szolgálhattam gyülekezeti alkalmakon, kórházban, idős otthonban. Nagyon hálás a szívünk, hogy egy ilyen gyülekezetbe tartozhatunk, ahol élő ige szól, ahová az ember örömmel, vágyakozva megy, feltöltődik és kap annyi lelki útravalót, amivel aztán érdemes tovább menni és másokat üdíteni. Erőt, időt nem sajnálva járunk idős testvérekhez igét, egy korty vizet, egy falat kenyeret víve, mert tudjuk, így töltjük be az Isten akaratát.

Székely gyökereim révén különös vonzalmat érzek határon túl rekedt testvéreink iránt.  Hogy ezt a gyakorlatban is érvényesíteni tudjam, Isten egy különös lehetőséget készített számunkra. 1985-től egy német segélyszervezet (a Richard Wurmbrand által alapított Mártírok Hangja alapítvány) helyi képviselőjeként rendszeresen jártunk Erdélybe, a szűkös napokban embert próbáló körülmények között bibliát, élelmet, gyógyszert juttatva rászorultaknak. Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk, csodálatos dolog átélni a „jobb adni, mint kapni” örömét, egy átfolyást biztosító csatornaként élni családban, gyülekezetben, környezetünkben és abban a fényben, örömben megmártózni, ami a megajándékozottak szeméből visszasugárzik.

Az utóbbi időben gyakran megfordulunk Kárpátalján, egy kis falura koncentrálva finanszírozunk egy szeretetkonyhát és támogatjuk a helyi református és baptista közösséget. Gyakori jelenlétünkkel próbáljuk érzékeltetni, hogy sokan vagyunk még olyanok, akik az egy Krisztustest tagjaiként részt kívánnak venni az ő terheik hordozásában is.

Terveim a hátralévő időre nézve: várom az Úr Jézust, s ami előttem van még Isten kegyelméből, annak nekidőlve futok egyenest a cél felé, s közben gyönyörködünk gyermekeinkben, unokáinkban, s a maradék erőmmel próbálok olyan munkát végezni gyülekezetemben, környezetemben, ami az Isten dicsőségét és embertársaim javát szolgálja.

Török Csaba