A nevem Osváth Lajos Sándor. Budapesten születtem 1975.05.08-án második gyermekként. Édesanyám és édesapám mind ketten hallássérültek. Édesanya bakonyjákói, édesapám erdélyi születésű felvinci. Ő a 2000-es évek elején elhunyt. Ahogy írtam második gyermek vagyok van egy nővérem Mariann és két testvér öcsém László és Tamás. Ők ketten édesanyám második házasságából születtek a fiúk apja szintén elhunyt egy súlyos betegség miatt. A családi kapcsolatunk összetartó, mindig számíthattunk egymásra. Isten kegyelméből van egy csodálatos leánykám. Nagyon szeretetteljes a kapcsolatunk, anyukájával már régóta nem vagyok együtt, a megtérésem után láttam és éreztem, hogy mennyire nem járunk egy úton. De azért a tisztelet és embertársi szeretet megmaradt.

Általános iskolai tanulmányok után katonai iskolába jelentkeztem, drága Tóni bácsi osztályfőnököm kérésére, hogy kiemeljen a nem túl jó családi környezetből. Az első év után átiratkoztam egy polgári iskolába autóvillamossági szerelőnek. Az ok amiért elhagytam a katonai iskolát a környezeti légkör volt. Nagyon nem éreztem magam jól. De később véltem felfedezni, hogy Isten épített egy hidat amíg megérkeztem a helyemre egy Budapesti kórházba, ahol jelenleg is dolgozom, mint gyakorló ápoló.

Az életemben a hit a nagyszüleim révén volt inkább jelen, de inkább a világi élet semmint az Úr útja érdekelt. Az igazi áttörés a kórházi szolgálatom során jött el. Egy csodálatos emberen keresztül – akit nálunk ápoltunk-, elhívott az Isten Jézus Krisztusban. Az első alkalom 2009 ősze volt. Az első igazi igehirdetés, amit Főtiszteletű Takaró Károly püspök úr hirdetett nagyon megérintett, a legbensőmig hatott. Komoly érzelmek jártak át a szégyenérzettől bűnbánaton át a felismerésig, hogy nekem több kell mintsem, hogy néha eljárok templomba. Egy út, egy élet és egy igazság, amit Jézusban megkaptam. Gyorsan le is konfirmáltam Mikola Borbála tiszteletes asszony segédletével, hála az ő szolgálatáért. Csodálatos embereket ismertem meg a gyülekezetben, akikkel egy igazi lelki testvéri kapcsolatban vagyok.

2018-óta a presbitérium tagja vagyok, ami az Isten kiválasztásának ereje.

Az ige, amely meghatározza az életemet az a zsinórmérték, amit csak Isten jelenthet ki a Szentírásban.

Az ige amit én kaptam az „Abbá Atyámtól” a Zsoltárok 91,14-15

„Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom, mivel ismeri az én nevemet. Ha segítségül hív engem, meghallgatom őt. Vele vagyok nyomorúságában, megmentem és megdicsőítem őt.”

Osváth Lajos